Ugrás a tartalomhoz

Emmanuel Pahud

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Emmanuel Pahud
Életrajzi adatok
Született1970. január 27. (54 éves)[1][2]
Genf[3]
IskoláiPárizsi Konzervatórium
Pályafutás
Hangszerfuvola
Díjak
  • Genfi Nemzetközi Zenei Verseny (1992)
  • Echo Klassik Award - Instrumentalist of the Year (2014)
  • Echo Klassik Award - Instrumentalist of the Year (2009)
  • Echo Klassik Award - Instrumentalist of the Year (2005)
  • Echo Klassik Award - Instrumentalist of the Year (2003)
  • Echo Klassik Award - Instrumentalist of the Year (2001)
  • Művészetek és Irodalom Érdemrendjének lovagja (2009)
  • Record academy awards (2012)
Tevékenység
  • fuvolaművész
  • classical flautist
Kiadók
  • EMI Classics
  • Warner Classics
  • Erato Records
  • Alpha
  • Naïve Records
  • EMI Records
  • Deutsche Grammophon
  • Decca Classics

Emmanuel Pahud weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Emmanuel Pahud témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Emmanuel Pahud (Genf, 1970. január 27. – ) svájci-francia fuvolaművész, a nemzetközi sajtó Jean-Pierre Rampal utódjaként tekint rá. Repertoárja a barokktól a kortárs zenéig terjed, beleértve a jazzt is.

Élete, munkássága

[szerkesztés]

1970-ben született Genfben, szülei nem voltak zenészek. Apja munkája miatt gyakran utaztak, más-más országokban kellett letelepedniük. Pár hónapos volt, amikor Bagdadba, majd egyéves korában Párizsba, kétévesen Madridba költöztek. 1974-ben Rómában tartózkodtak, végre legalább négy évre. A bérházukban lakott François Binet fuvolaművész és családja, valamennyien zenéltek. Itt hallotta és szerette meg a fuvola hangját. Először a szomszéd család legidősebb, 15 éves Philippe nevű fia tanította, majd hamarosan az apa, François vette át az oktatását. 1978-ban, nyolcéves korában a Pahud család újra költözött, ezúttal Brüsszelbe. Fuvolatanulmányait itt is folytatta, a helyi konzervatóriumban Michel Moinil és Carlos Bruneel tanítványa volt, és 13 évesen már egy Mozart-versenyművet játszott a Belga Nemzeti Zenekarral. Beiratkozott a Párizsi Konzervatóriumba, ahol Michel Debost, Alain Marion, Pierre Artaud és Christian Lardé tanítványa volt. 1990-ben diplomázott kitüntetéssel (Premier Prix-vel), majd Aurèle Nicolet-nál folytatta tanulmányait. Megnyerte Duino, Kobe és Genf zenei versenyeit.

A diploma megszerzését követően a Bázeli Rádió Szimfonikus Zenekarának és a Müncheni Filharmonikusoknak lett az első fuvolistája. 1992-ben Claudio Abbado karmester meghívta a Berlini Filharmonikus Zenekarhoz vezető fuvolaművésznek. 22 évével a zenekar legfiatalabb játékosa volt. A meghíváshoz nyilván köze volt mesterének, Aurèle Nicolet-nek is, aki szintén a zenekarnál kezdett fiatalkorában. Rövid, tizennyolc hónapnyi alkotói szabadság után 2002-ben tért vissza a zenekarhoz. Zenekari kötelezettségei mellett kiterjedt nemzetközi karriert futott be szólistaként és kamarazenészként, koncertsorozatokon, fesztiválokon, szólistaként a legjobb karmesterekkel működött együtt, mint például Claudio Abbado, Giovanni Antonini, Daniel Barenboim, Pierre Boulez, Fischer Iván, Valerij Gergijev, John Eliot Gardiner, Daniel Harding, Paavo Järvi, Lorin Maazel stb. Versenyműveket játszott többek között a Londoni Szimfonikus Zenekarral, a Suisse Romande Zenekarral, a Liszt Ferenc Kamarazenekarral, a Nemzeti Filharmonikus Zenekarral, a Hongkongi Filharmonikus Zenekarral és a Jomiuri Nippon Szimfonikus Zenekarral, a Bayerischer Rundfunkkal, a Cincinnati Symphonyval. Mindemellett elkötelezett kamarazenész is, rendszeresen fellép, illetve felvételeket készít Eric Le Sage, Alessio Bax, Yefim Bronfman, Hélène Grimaud, Stephen Kovacevich zongoristákkal, valamint Jacky Terrasson zongoristával és és big bandekben dzsesszkoncerteken is fellépett. Nagy munkabírására jellemző, hogy évente körülbelül 160 koncertet ad.

1993-ban Eric Le Sage-zsal és Paul Meyerrel megalapította a híres Salon de Provence-i Nyári Zenei Fesztivált. Rendszeresen rendel új fuvolaműveket többek között Elliott Carter, Marc-André Dalbavie, Thierry Escaich, Hoszokava Tosio és Michaël Jarrell kortárs zeneszerzőktől. 1996 után az EMI/Warner Classics kiadónál készít felvételeket, amelyek egyhangú kritikai elismerést és számos díjat nyertek. 2000 és 2002 között rövid ideig tanított a genfi konzervatóriumban. 2009-ben megkapta a Chevalier dans l′Ordre des Arts et des Lettres kitüntetést és 2011-ben a Királyi Zeneakadémia Honorary Member of the Royal Academy of Music elismerését. Emellett betölti az UNICEF nagykövete tisztségét is.

Első fuvolája egy ezüstözött Yamaha volt, majd a szülei vettek neki két Muramatsu fuvolát. Manapság egy 14 karátos aranyfuvolán játszik, amelyet 1989-ben vásárolt.

Felvételei

[szerkesztés]

Válogatás az AllMusic és a Discogs nyilvántartásából.

Megjelenés Tartalom Közreműködők Kiadó
1993 Flötenmusik (Carl Philipp Emanuel Bach, Pierre Octave Ferroud, Gabriel Fauré, Brian Ferneyhough, Szergej Szergejevics Prokofjev) Gérard Wyss Musikszene Schweiz
1994 Heitor Villa-Lobos: Pequena suíte; Bachianas brasileiras Nos. 2, 5 & 6; Assobio a jato; Capriccio; Prelúdio; Elégie Rebecca Rust, David Apter, Friedrich Edelmann Marco Polo
1996 Carl Maria von Weber: Sonates pour flûte & piano Eric Le Sage Valois
1997 Wolfgang Amadeus Mozart: Flute Concertos Nos. 1, 2; Concerto for Flute & Harp Berliner Philharmoniker, Claudio Abbado EMI
2000 Emmanuel Pahud & Stephen Kovacevich Play Debussy, Prokofiev, Ravel Stephen Kovacevich Angel Records
2002 Georg Philipp Telemann: Flute Concertos Berliner Barock Solisten, Rainer Kussmaul EMI/Warner Classics
2005 Joseph Haydn: Scherzandi Nos. 1-6; Michael Haydn: Flute Concerto; Leopold Hofmann: Flute Concerto Haydn-Ensemble Berlin, Hansjörg Schellenberger EMI
2008 Johann Sebastian Bach: Complete Flute Sonatas Trevor Pinnock, Jonathan Manson, Silvia Caredou EMI Classics/Warner Classics
2013 Around the World (Bartók Béla, Ravi Shankar, Georg Friedrich Händel, Astor Piazzolla etc.) Christian Rivet Warner Classics
2017 Claude Debussy: Sonates & Trio Renaud Capuçon, Gérard Caussé, Bertrand Chamayou, Marie-Pierre Langlamet, Edgar Moreau Erato
2019 Dreamtime (Krzysztof Penderecki, Carl Reinecke, Ferruccio Busoni etc.) Munich Radio Orchestra, Ivan Repušić Warner Classics
2021 Mozart & Flute in Paris (Camille Saint-Saëns, Francis Poulenc, Wolfgang Amadeus Mozart) Orchestre de Chambre de Paris, François Leleux Warner Classics
2023 Romances (Robert Schumann, Clara Wieck Schumann, Fanny Mendelssohn, Felix Mendelssohn) Eric Le Sage Warner Classics

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)

Források

[szerkesztés]