Sangay Nemzeti Park

ecuadori nemzeti park
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. július 17.

A Sangay Nemzeti Park (spanyolul: Parque Nacional Sangay) Ecuador egyik természetvédelmi területe. A parkban több mint 300 tó van, két aktív tűzhányó (a névadó Sangay és a Tungurahua) emelkedik, és trópusi esőerdők éppúgy megtalálhatók benne, mint gleccserek. 1975 nyarán alapították, 1983 óta Világörökség része.[1][2]

Sangay Nemzeti Park
IUCN kategória: II (Nemzeti park)
Ország Ecuador
ElhelyezkedéseCañar, Chimborazo, Morona Santiago és Tungurahua tartományok
Terület5177,65 km²
Alapítás ideje1975
Világörökségi adatok
Világörökség-azonosító260
Típustermészeti
Kritériumok(VII)(VIII)(IX)(X)
Felvétel éve1983
Elhelyezkedése
Sangay Nemzeti Park (Ecuador)
Sangay Nemzeti Park
Sangay Nemzeti Park
Pozíció Ecuador térképén
d. sz. 2° 00′ 19″, ny. h. 78° 20′ 29″2.005278°S 78.341389°WKoordináták: d. sz. 2° 00′ 19″, ny. h. 78° 20′ 29″2.005278°S 78.341389°W
Sangay Nemzeti Park weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Sangay Nemzeti Park témájú médiaállományokat.

A közel 5200 km²-es nemzeti park Ecuador középső részén, az Andok hegységben terül el, közigazgatásilag négy tartományhoz (Cañar, Chimborazo, Morona Santiago és Tungurahua) tartozik, ebből mintegy 80%-a Morona Santiagóhoz. Felszíne rendkívül változatos, a tengerszint feletti magasság 1000 métertől egészen 5230 méterig terjed, ennek megfelelően a hőmérséklet és a csapadékmennyiség is igen tág határok között mozog: előbbi 6 és 24 °C között, utóbbi pedig évi 500 és 4000 mm között. A két aktív tűzhányó, a Sangay és a Tungurahua mellett egy kialudt vulkán is található itt, az El Altar. 327 tava közül a legjelentősebbek az Altar és az Ozogoche tórendszerhez tartozók, valamint az Atillo, a Sardinayacu, a Culebrillas és a Negra nevű tó. Ugyancsak itt található az El Placer nevű melegvíz-forrás.[1] A nemzeti park területén ered az Upano folyó, másik jelentős vízfolyása pedig a délkeleti határát is jelentő Paute, amelynek az ország villamosenergia-termelésében is fontos szerepe van.[3]

Nyugati, magasan fekvő része a Baños és Riobamba közötti úton közelíthető meg, amely a Pánamerikai főútvonal részeként folytatódik Riobamba és Azogues között. Erről a részről számos alacsonyabb rendű út indul a park felé, köztük a Guamote és Macas közötti út, amely átvezet a parkon, és amelyen indulva érhető el legkönnyebben a Sangay vulkán. Az alacsonyabban fekvő, keleti rész központi tengelye a Macas és Puyo közötti út.[1]

A parkban még ma is élnek ősi népek leszármazottai: magasabb részein a cañarik és a puruhák, a vadonban pedig a shuarok. Területén áthalad az ősi inka úthálózat, a Qhapaq Ñan egy része is.[3]

Élővilág

szerkesztés

A nagy magasságkülönbségeknek és az ez által okozott éghajlati eltéréseknek köszönhetően az élővilág rendkívül változatos. Növénytakarójában előfordulnak alacsony- és magashegységi örökzöld erdők, hegyi köderdők, többféle páramo, hidegtűrő növények, nedves matorralok és tavi társulások egyaránt. Az itt előforduló 3000 növényfajból 586 endémikus, ezek 45%-a valamilyen orchidea.[1]

Több mint 500 gerinces állatfaja közül különböző források szerint 343–400 madár, 100–107 emlős, 25–90 kétéltű és 14–26 hüllő és 17 hal. Előfordul itt a pápaszemes medve, a hegyi tapír, a jaguár és a puma is, és vannak hangyászok és sülök is. Endémikus állata többek között a Cavia tschudii nevű tengerimalacféle és a Cryptotis montivaga nevű kisfülűcickány.[1][3]

  1. a b c d e Parque Nacional Sangay (spanyol nyelven). Ministerio del Ambiente. (Hozzáférés: 2018. augusztus 30.)
  2. Parque nacional Sangay (spanyol nyelven). UNESCO. (Hozzáférés: 2018. augusztus 30.)
  3. a b c Parque Nacional Sangay (spanyol nyelven). Ministerio del Ambiente. (Hozzáférés: 2018. augusztus 30.)